Az amerikai-magyar kapcsolatok egyik legfontosabb területe a gazdasági kapcsolatok. Amikor a két ország gazdasági kapcsolatairól beszélgetünk, nem mehetünk el szó nélkül az AmHunCham mellett. Létrejött egy olyan amerikai-magyar gazdasági kamara, amely segíti azokat a vállalkozásokat, amelyek a két ország kapcsolatát szeretnék erősíteni. Ismereteket, kapcsolatrendszert kapnak hozzá és még sok minden mást is. De hogy pontosan mikor jött létre, és hogyan működik a két országban, erről kérdezem Barát Tamást, a szervezet egyik létrehozóját.
Görög Mása (GM): Az AmCham olyan amerikai-magyar gazdasági kamara, amely segíti azokat a vállalkozásokat, amelyek a két ország kapcsolatát szeretnék erősíteni. Ismereteket, kapcsolatrendszert kapnak hozzá és még sok minden mást is. Mikor jött létre, és hogyan működik a két országban?
American Hungarian Chamber of Commerce
Barát Tamás (BT): Szeretném ott kezdeni, hogy az AmCham nekünk a nagy testvérünk. De azért szeretnék valamit helyre tenni, hogy pontosítsuk. Az AmCham Magyarországon működik. Ez az amerikai kamarának a magyarországi ága, szervezete. Ők kifejezetten csak Magyarországon működnek, és lobbiszervezetként elsősorban az amerikai cégek érdekeit képviselik Magyarországon. Ezzel szemben mi az AmHunCham vagyunk, itt, New Yorkban. Világosan érteni kell a kettő közötti összefüggést és különbséget. Mi nem egy lobbiszervezet vagyunk. Az AmHunCham egy szabályos kamara. Én tudom, hogy Magyarországon nehezen értik meg, hogy ez a kamara nem úgy működik, mint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vagy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Amerikában egyáltalán nem is értik, amikor magyarázom, hogy ők köztestületként működnek. Mi az, hogy köztestület? Egyáltalában egy kamara hogyan lehet köztestület? Ugyanis Amerikában a kamarák – nem csak a mienk, mindegyik egytől egyig –, viccesen fogalmazom, úgy működnek, mint egy vállalat. Tulajdonképpen nonprofit vállalatként működnek, önálló bejegyzéssel, de mint vállalat, incorporation. Minket hivatalosan úgy hívnak, hogy American Hungarian Chamber of Commerce Incorporation. Csak miután Magyarországon nem értik az incorporation fogalmát egy kamaránál, ezért nem szoktuk használni a magyar megfelelőjében. Így használjuk: Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara New York. Hozzátesszük, hogy New York, mert itt az Egyesült Államokban több amerikai-magyar kereskedelmi kamara is működik. Működik Los Angelesben, Nevadában, Floridában, Houstonban, San Franciscóban, hogy csak a legismertebbeket említsem. A mienk a New York-i. Ez nem New Yorkot jelent csak, megint egy félreértést szeretnék rögtön eloszlatni. Ez nem kizárólag New York városát vagy New York államát jelenti, hanem az úgynevezett New York-i konzuli kerület államait. Ez praktikusan Bostontól Miamiig terjed. Tehát a teljes park az úgynevezett New York-i konzuli kerületnek az államai – ezek tartoznak a New York-i főkonzulátushoz. Amikor megalapítottuk a kamarát, úgy döntöttünk, hogy ezt a rendszert követjük, tehát aki nálunk tag, az ebből a bizonyos New York-i konzuli kerületből, értelemszerűen Bostontól Miamiig terjedő területről jön. A legfontosabb államokat azonban ki kell emelnem. Természetesen New York állam a legfontosabb, hiszen itt vagyunk, itt a központunk. A második legfontosabb New Jersey. Tulajdonképpen még azt is merem mondani, hogy a legfontosabb New Jersey, nem is annyira New York, mert New Jersey állammal, az ottani szervezetekkel olyan kiváló kapcsolatot sikerült kialakítani, hogy a legjobb üzleti kapcsolatokat New Jersey-vel tudjuk megcsinálni. Visszatérve az eredeti kérdésedre: 2016-ban alakult meg a New York-i, tehát az a bizonyos kamara New Yorkban. Pontosabban 1909-ben alakult meg a New York-i kamara, de nem működött megfelelően a 2016 előtti 10 évben. Ezért én személy szerint kaptam egy felkérést az akkori New York-i főkonzultól, Dr. Kumin Ferenctől, hogy nézzem meg, újra lehet-e alakítani a kamarát. Ehhez tudni kell, hogy én akkor a Los Angeles-i kamarának voltam az alelnöke. És mint ilyent, keresett meg engem Kumin Ferenc, hogy nem lehetne azt New Yorkban is megcsinálni, ami Los Angelesben jól működik. És azt mondtam, hogy oké, kérek szépen egy hét türelmet, gondolkozási időt, meg hogy körülnézzek a New York-i ismerősök, üzletemberek között: És igent mondtam rá. Elkezdtük a szervezési munkát, én találtam harmincöt olyan magyar vállalkozót, akik elsősorban New York-iak voltak, de volt közte New Jersey-i, és volt közte connecticuti is. Tehát 35 olyan magyar származású, Amerikában élő magyart találtam, aki az üzleti életben otthon van, és érdekelt volt. Összeültünk és eldöntöttük, hogy újraalakítjuk az amerikai magyar kereskedelmi kamarát New Yorkban. Ez meg is történt februárban. Áprilisra megkaptuk az engedélyeket, ehhez New York-i állami engedélyek kellettek. 2016. május 3-án megvolt a nyitó, alakuló közgyűlés, ahol engem megválasztottak alapító elnöknek, és egészen idén májusig én voltam a kamara elnöke. Idén májusban lemondtam az elnökségről, pontosabban a tisztújító közgyűlésen azt kértem, hogy ne válasszanak újra, legyen új elnöke a szervezetnek – meg is történt, dr. Zsarnóczky Martin személyében. Engem pedig megválasztottak alapító tiszteletbeli elnöknek. Úgyhogy én jelen pillanatban az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara alapító tiszteletbeli elnöke vagyok, és mint ilyen, dolgozom tovább, csak az volt a kérésem, hogy a napi operatív munkákat – ez gyakorlatilag napi 8 óra munkaidőt jelentett – már szeretném leadni. Elmúltam 75 éves, ez már egy kicsit sok nekem. Továbbra is dolgozom ugyanúgy, mint eddig, csak nem napi nyolc órában, ahogy ezt korábban tettem.
GM: Mivel foglalkoztok? Amit mi ismerünk, az a Magyarországi Kereskedelmi és Iparkamara, olyan oly sok mindennel nem foglalkozik – egy átlag vállalkozó azon kívül, hogy befizeti a tagdíjat, túl sok hasznot nem húz belőle. Ti hogyan működtök, mivel foglalkoztok, hiszen mondtad, hogy ez egy teljesen más struktúra?
BT: Abszolút más struktúra. Mi tulajdonképpen négy dologgal foglalkozunk. Az első és legfontosabb feladatunk, amit viccesen fogom fogalmazni, az üzleti házasságközvetítés. Matchmakerek vagyunk, mi üzletet soha nem fogunk csinálni. Nem akarunk, nem feladatunk! A mi feladatunk az, hogy összehozzuk a házasulandó feleket, összehozzuk azokat az embereket, azokat a cégeket, vállalatokat, amelyek szeretnének a két országban együttműködni. Az üzleti házasságközvetítés úgy történik, hogy például megkeres bennünket egy magyar cég, hogy ő szeretne exportálni, az ő termékeit, szolgáltatásait szeretné ide, az Egyesült Államokba eljuttatni. Akkor mi azt mondjuk, rendben, semmi akadálya, javasoljuk, hogy lépj be a kamara tagjai sorába, mert a kamara tagjainak ingyenesen vállaljuk ezt a házasságközvetítést, nem kérünk érte egy fillért sem, ez benne van a „tagdíjban”. Itt a tagdíjnál álljunk meg egy mondat erejéig. Óriási nagy tagdíjunk van, kifizethetetlen tagdíj: személyenként havi 10 dollár, vállalatonként havi 20 dollár. Magyarul nincs tagdíj, ez csak az adminisztratív feladatokra szolgál, hogy legyen e-mail, telefon, infrastruktúra, honlap. Még ebből is kedvezményt adunk: ha valaki január 31-ig kifizeti, akkor két hónapot elengedünk. Tényleg nincs ilyen értelemben tagdíj. A tagdíj másképpen működik. Mindenki annyi tagdíjat fizet a kamarának, amennyit a saját üzleti hasznából meg tud engedni magának. Azt mondjuk, tagdíjat akkor fizess, ha neked üzleted keletkezett abból az üzletközvetítésből, amit mi megtettünk, vagy hasznod van abból, amit mi teszünk a te számodra, és akkor pedig annyit fizess, amennyit jónak látsz. Mondok egy konkrét példát, volt egy ilyen esetünk: megérkezett egyezer dollár egy magyar cégtől. Ebből 200 dollár volt az éves tagdíja, és 800 dollárt kifizetett nekünk adományként. Azt mondta, hogy neki megér ennyit, mert hoztunk neki vagy hozunk neki olyan üzleti kapcsolatokat, amiből üzleti haszna van. Ez a konstrukció. Jól működő, bevált konstrukció, nem csak mi, hanem például a Los Angeles-i kamara is ugyanezzel a konstrukcióval működik. Visszatérve az amerikai konstrukcióra: nagyon fontos azt megérteni, hogy mindenki, aki a kamarába belép, önkéntes munkát végez. Ezt régen úgy mondták Magyarországon, hogy társadalmi munka. Itt önkéntes munkának hívják, és a lényege a dolognak az, hogy mindenki annyi munkát és úgy végez önkéntesen, amennyit elbír, amit tud. De ha ebből bárminemű üzleti tevékenység jön létre, azért természetesen az amerikai piaci árak szerint ő megkapja a neki járó tiszteletdíjat, százalékot, jutalékot, attól függ, hogy milyen az üzlet. Mondok egy konkrét példát. A kamara tagjai között öt ügyvédi iroda is van. Amerikai magyar érdekeltségű, származású vagy valamilyen formában érdekelt ügyvédi iroda. Ezeknek az ügyvédi irodáknak a vezetői alkotják az úgynevezett Leaguel Committee-t – nekünk van egy ilyen Leaguel bizottságunk, jogi bizottságunk, amelyik tagsága ingyen dolgozik. Egy fillért nem kapnak azért a munkáért, amit ott végeznek. De ha például egy vállalatot kell megalapítani, akkor az a magyar cég, amelyik szeretné itt megalapítani a vállalatát, kiválasztja a mi általunk javasolt ügyvédi irodák közül azt, amelyik neki a legszimpatikusabb, és az természetesen az amerikai piaci díjszabás szerint megkapja a vállalatalapításért járó ügyvédi munkadíjat. Tehát így működünk, ez a struktúra.
És akkor visszatérve a kérdésre: a magyar vállalatok számára a legfontosabb, hogy tudjanak arról, hogy milyen házasságközvetítési feltételek vannak. Ezt mi honlapon megjelentetjük. Tapasztalatunk az, hogy általában a magyar cégek képtelenek, hangsúlyozom még egyszer, képtelenek egy egyoldalas ajánlatot megírni. Ez az elmúlt hat év tapasztalata, hogy a magyar vállalatok legszűkebb kapacitása az, hogy megírjanak egy oldalt saját magukról vagy a termékükről. Ezért mi készítettünk egy kérdőívet, a kérdőívet kitöltve semmi gond már az egyoldalnak az elkészítésével. Ez a honlapunkon megjelenik, bárki, nem csak a tagjaink, ingyen letöltheti a kamara honlapjáról ezt a kérdőívet, és tudja, hogy milyen kérdések merülnek fel, amikor egy amerikai cég meg akarja nézni egy magyar cégnek az ajánlatát. Mit kérdez egy amerikai cég – ezek a kérdések vannak a kérdőívben. Ennek alapján összeállít saját magáról, termékeiről egy egyoldalas úgynevezett ajánlatot, ezt mi első körben csak a kamara tagjai között megköröztetjük, megmutatjuk. Ha van a kamara tagjai között olyan, akit az üzlet érdekel, összehozzuk a házasulandó feleket. Ha nincs ilyen, vagyis a kamara tagjai között nem találtunk ilyet, akkor elindul egy procedúra. Különböző helyeken meghirdetjük a magyar ajánlattételt, és várjuk a válaszokat, többnyire jönnek is. Mondom a legsikeresebbet. Öt évvel ezelőtt Magyarországon csináltunk egy nagyon nagy rendezvényt Connecting Bridges and Borders címmel, ez egy konferencia volt. A Jersey Egyetemmel csináltuk, az egyetem segített nekünk ennek a megszervezésében. A New Jersey Egyetemnek nagyon jó kapcsolata van az ELTE-vel, a Jersey Egyetem és az ELTE közösen segítették ennek a kétnapos rendezvénynek a megszervezését. Annyira jól sikerült, hogy eljött egy körülbelül 15 tagú amerikai üzletember delegáció New Jersey-ből Magyarországra. Az egyik üzletembernek megtetszett az egyik magyar ajánlat. Ma már működik az amerikai-magyar közös vállalat. A kamara segítségével létrejött a kutatás-fejlesztésre szóló közös vállalat, és már működik New Jerseyben a magyar sportkozmetikumoknak a fejlesztése. Ez az érdek, ez a fontos a magyar cégeknek: nemcsak keresünk, de találunk is az ő számukra megfelelő partnert. Van, hogy nem találunk. Mert sajnos van ilyen. Az én egyik legnagyobb bánatom, hogy nem találtunk megfelelő partnert az egyik magyar tagunknak, pedig egy olyan kiváló ötletről és dologról volt szó, amiről azt hittük, hogy ez be fog robbanni az amerikai piacra. Sajnos nem sikerült. Tehát van kudarcélményünk is, de megmondjuk a cégnek, hogy az a termék, az a szolgáltatás, amit te ajánlasz, működik vagy nem működik az amerikai piacon. Piacot kutattunk, valaminél találtunk, valaminél nem találtunk megfelelő partnert. Azt gondolom, hogy ez talán a legfontosabb a magyar cégek szempontjából.
A második feladatunk – megint viccesen úgy szoktam mondani, hogy mi vagyunk a szóvivő. Ugyanis a magyar cégeknek nincsen arra pénze, hogy eljöjjenek az Egyesült Államokba, és itt részt vegyenek kiállításokon, konferenciákon, üzleti terveiket üzleti körutakon mutassák be. Mi viszont itt vagyunk. Mondom a példát: különösen a Covid idején egyszerűen lehetetlen volt két és fél évig személyesen közlekedni a két ország között. De hát mi itt vagyunk. Van itt Amerikában egy kormányügynökség, úgy hívják, hogy Small Business Administration. Az SBA 1953 óta működő amerikai kormányügynökség, és pont arra hozták létre, hogy segítse a kis- és középvállalatokat, megvalósítsa ezeknek a vállalatoknak az üzleti érdekeit. Amikor a Covid megengedi, minden évben csinálnak nemzetközi konferenciát, ahol rendszeresen tartunk előadásokat. Tartott az alelnökünk, tartottam én is. Az én előadásom címe például az volt, hogy Why Hungary. Miért Magyarország? Miért érdemes Magyarországgal kereskedni, miért érdemes Magyarországra jönni. Ezeken a rendezvényeken mi bemutatjuk azokat az ajánlatokat, amiket a magyar cégektől kaptunk, ellátjuk az ő szóvivői tisztségüket. New Jerseyben negyedévente egyszer van egy rendezvény, az ott működő, a magyarországi Vállalkozók Országos Szövetségéhez hasonló szervezet negyedévente egyszer csinál egy nemzetközi üzleti találkozót. A legutolsón 13 ország volt jelen. Itt Magyarország volt a díszvendég, ahol megint arról beszéltem az előadásomban, hogy miért érdemes velünk kereskedni, és milyen ajánlataink vannak. Ez tehát a szóvivői szerep.
A harmadik dolog, amivel foglalkozunk, és mi ezt tartjuk a legfontosabbnak, az úgynevezett információcsere. Mi begyűjtjük mindazokat az információkat, ami a magyar cégnek ahhoz kell, hogy itt Amerikában üzletet tudjon csinálni. De ez fordítva is igaz, begyűjtjük azokat a magyar információkat, amelyek egy amerikai cég számára fontosak ahhoz, hogy Magyarországgal üzleteljen. Ezeket mi rendszeresen a honlapunkon vagy a Community Page-ben – erről, majd mindjárt beszélek –közzétesszük, vagy elmegyünk különböző rendezvényekre, előadásokat tartunk, rendszeresen webinárokat szervezünk. Most elkezdtünk egy podcastsorozatot, ahol ezeket az információkat elmondjuk. A legfrissebb konkrét példa: október 13-án Budapesten a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával közösen rendeztünk egy magyar-amerikai üzleti fórumot. Ezen a fórumon olyan előadók voltak, akik a témának az ismerői, és a fórum végén a résztvevők személyesen a mi jogászunkkal, az elnökünkkel és különböző szakemberekkel leülhettek beszélgetni, kérdezhettek. Ami kérdésként felmerülhet egy magyar cégnél azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetnek ők amerikai üzleti partnerek, mindenre megadtuk nekik a választ. Ilyen rendezvényeket rendszeresen csinálunk Magyarországon is és itt az Egyesült Államokban is. Azt gondolom, hogy nekünk ez a legfontosabb.
A negyedik tevékenységünk pedig a lobbizás. Mi is lobbizunk, tehát nem csak az AmCham Magyarországon, de mi mind a két országban. Ami most a legfontosabb lobbi: az e-vízum létrehozása. Találkoztam Szijjártó Péter miniszter úrral, neki is elmondtam. Szeptemberben találkoztam az új amerikai nagykövettel, ott is elmondtam. És minden lehetséges fórumon elmondom, hogy nekünk nagyon fontos lenne az e-vízum létrehozása. Ugyanis Amerikának Magyarországgal nincsen e-vízum egyezménye. Mi az az e-vízum? Az e-vízum egy különleges vízum. Amerikába egy magyar üzletember turista látogatóvízummal ki tud jönni, de maximum három hónapig tartózkodhat itt. Viszont egy üzletembernek ahhoz, hogy üzletet csináljon, hosszabb idő is kellhet. Erre találták ki az úgynevezett e-vízum egyezményt, amit a két ország kormánya ír alá. Ezért lobbizunk éppen a két ország kormányánál, és ezért ültem le az új amerikai nagykövettel arról beszélni, hogyan lehetne megsürgetni, hogy ez a bizonyos e-vízum egyezmény létrejöjjön. De például lobbizunk annak érdekében is, hogy legyen még egy közös repülőjárat New York és Budapest között. Mert most egyelőre van a LOT járata, amelyik vagy jön, vagy nem jön, merthogy szezonálisan működik. Most például az egyik legnagyobb amerikai légitársasággal arról tárgyalunk, hogyan lehetne – nem a Kennedy, a New York-i nagy repülőtérről, hanem egy „kisebb” repülőtérről – Budapestre egy újabb közvetlen járatot indítani. Lobbizunk például a Cargo, a teherszállítás ügyében is. Próbálkozunk, a debreceni repülőteret felajánlottuk Amerikában mint Cargo szállítási repülőteret. Folynak a tárgyalások, nem mondhatok egyelőre semmi további részletet erről, mert ez az üzleti titok kategóriájába tartozik, de a lényeget elmondtam, hogy ez egy nagyon komoly lobbifeladat. 3-4 évvel ezelőtt kezdtük el, de a Covid miatt megakadt a folyamat. Sajnos ebben még nem sikerült eredményt elérni.
GM: Azzal kezdted, hogy az első, amivel találkoznak a honlapotokon, hogy hogyan kell egy ajánlatot megírni. Ez azt is mutatja, hogy mennyire más az üzleti élet, mennyire más az üzleti kultúra Amerikában és Magyarországon, mind a két félnek rengeteg információra, tanulásra van szükség egymásról ahhoz, hogy valóban értékes és jól működő üzletek köttessenek.
BT: Igen, ez természetesen abszolút így van. A magyar cégek nem igazán ismerik az amerikai üzleti kultúrát. Honnan is ismernék? Eddig nem volt lehetőség se igazán arra, hogy a két ország közötti üzleti kapcsolatok fejlődjenek. Nagyon komolyan eltér az amerikai üzleti kultúra a magyartól. Egy egyszerű példát, egy nagyon negatív példát fogok mesélni erre. Egy magyar részvénytársasággal ültünk le tárgyalni. A jogászunkkal elmentünk Budapestre ezzel a részvénytársasággal tárgyalni. Kitűnő áruja volt, tényleg egy olyan unikális, abszolút új innováció, el tudtuk volna helyezni az amerikai piacon az ő árujukat. De le kellett volna gyártani a prototípusát. Egy prototípus legyártása – mivel egy nagy dologról volt szó – körülbelül egymillió dollárba került volna. Azt mondtuk, hogy rendben, körülbelül egy-másfél millió dollár kell arra, hogy ez az üzlet elindulhasson Amerikában. Megszerezzük neki ezt a másfél millió dollárt, találunk itt egy olyan befektetőt, aki ezt megfinanszírozza. Természetesen az üzlet hasznából kéri a maga jussát. Elvittük a jogásszal, elmentünk szerződést aláírni Magyarországra. És a magyar cég nem írta alá a szerződést, mert ő nem tud angolul. Tehát az hiúsította meg a szerződés aláírását, hogy a részvénytársaság vezérigazgatója közölte, hogy az ő angolja nem olyan jó, ő nem meri aláírni ezt a szerződést. Sajnos az üzlet meghiúsult. Ez a példám bizonyítja, hogy a magyar cégek nincsenek még fölkészülve. Nos, a mi feladatunk és a mi dolgunk, hogy felkészítsük őket. Nem az, hogy megtanítsuk angolul, hanem hogy az amerikai jogi környezetre felkészítsük. Ezért már többször csináltunk Budapesten olyan üzleti vacsorát, aminek a témája az amerikai üzleti kultúra, üzleti jog és pénzügyi környezet bemutatása volt. Például elvittük Budapestre a magyar származású jogászunkat, és ő magyar nyelven elmagyarázta az amerikai jogi körülményeket. Elvittük a szintén magyar származású, tehát magyarul jól beszélő amerikai pénzügyi vezetőt, ő mind a két ország könyvelését jól ismeri, aki arról tartott előadást, hogy milyen pénzügyi körülményeket kell tisztázni, és mit kell teljesíteni. Én is tartottam előadást, Management Consulting témában, elmondtam üzleti kultúrával kapcsolatos kérdéseket. Mondok egy apró példát. Olyan nincs itt Amerikában, hogy egy üzleti levélre ne 24 órán belül válaszoljon valaki. Ha 24 órán túl válaszol, azt komolytalannak tartják. Vagy amelyik magyar cégnek nincs honlapja, az nem létezik. Amerikában van egy olyan üzleti elv, hogy aki nincs fönt az interneten, az a cég nem létezik, az hazudik. A névjegy kategóriája az, hogy valakinek honlapja legyen. Legyen fönt az illető valamelyik Community Website-on. Aki ezt nem tudja vagy nem akarja teljesíteni, az felejtse el az amerikai piacot. Az alelnökünk tartott zoomon éppen egy nagyon-nagyon jó előadást, a webináron arról beszélt, hogy mi az amerikai üzleti kultúrának a lényege. Hasonló elképzelésünk: jövőre megint csinálnánk ilyen webinar podcastot kifejezetten az üzleti kultúrára. Van egy másik tervünk, és akkor itt már a jövőről is beszélnék rögtön. Jövő áprilisra tervezünk egy olyan üzleti fórumot Magyarországra, ahova a tervek szerint húsz amerikai üzletembert vinnénk el. Egy szenátor vezetésével menne Budapestre egy amerikai delegáció, és nekik célzottan olyan üzleti partnereket mutatnánk be Magyarországon, akik az ő üzletkörüknek megfelelnek.
GM: Amiről beszélsz, ez a ti szervezetetek. Említetted, hogy ilyen szervezetből van egy pár Amerikában. Mennyire tartjátok a kapcsolatot egymással?
BT: Hát ez egy rendkívül érdekes és nagyon jó a kérdés – nagyon egyszerű oknál fogva. Nagyon nagyok a távolságok Amerikában. Például, hogyha én el szeretnék menni a túlpartra, az nekem hat óra repülőút. Mintha elmennék Európába. Egy kontinensnyi országról van szó. Ezért van szükség arra, hogy a különböző nagy kereskedelmi csomópontokon, Los Angelesben, San Franciscóban, Houstonban, Miamiban, New Yorkban működjenek a helyi magyar kamarák. Nekünk a legjobb a kapcsolatunk a floridaival. Májusban a floridai kamara és a New York-i kamara aláírt egy együttműködési szerződést, melynek lényege az, hogy együttműködünk az üzletek megszerzése, az üzletek létrehozása tekintetében. Ehhez tudni kell még valamit. Amerikában három szintje van a magyar-amerikai kapcsolatoknak. Az első a legmagasabb szint, ez a kormányszint, a kormányok közötti szint. Washingtonban működik a Hungarian Business Council, a Bush-kormány egy volt államtitkára az elnöke. De hangsúlyozom, hogy ez a multikról szól, olyanokról, mint az IBM, a Coca-Cola. A második szint vagyunk mi. És van egy harmadik színt, a legkisebbek. Létezik Amerikában a HungarianHub elnevezésű szervezet, ahol az egyének vannak, a fodrász, a műkörmös, a lángossütő, tehát az egyének, akik nem vállalatok, de vállalkozók. Őket a HungarianHub gyűjti össze, az ő központjuk Floridában van, viszont ők tagok nálunk. A mi szintünk a kis- és középvállalatoknak a szintje, de a legkisebbek tagok nálunk mint Hub, tehát mint a szervezeti tagok. Velük is aláírtunk egy együttműködési megállapodást. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával való megállapodás alapján mi, a New York-i kamara látjuk el az Egyesült Államokban az úgynevezett bilaterális kamara tisztét. Ez azt jelenti, hogy ha a két ország között valami komolyabb ügy van, akkor hozzánk fordulnak, mi intézzük. Nem mondom azt nagyképűen, hogy mi vagyunk a legfontosabb kamara, ez így nem igaz. De annyiból igaz, hogy kereskedelmileg a New York-i kerület a legfontosabb, és hozzáteszem, érdekes módon második helyen Miami, Florida áll. Üzleti kapcsolatok tekintetében rendkívül fontos a Los Angeles-i, tehát harmadik helyre őket tenném, és utána jön Houston, Ohio, s a többi kamara. Legjobb a kapcsolatunk a floridaival, de az összes többivel is jó.
GM: Ez a hetedik évetek. Melyek a legfontosabb tapasztalataitok ez alatt a hét év alatt?
BT: Szeretném azzal kezdeni, amit már említettem, hogy én korábban a Los Angeles-i kamarának voltam az alelnöke. Nagyon sok negatív tapasztalatot gyűjtöttünk már akkor össze, és azalatt a hét év alatt, amióta működik a New York-i kamara, vannak pozitív, de vannak sajnos negatív tapasztalatok. A legnegatívabb tapasztalat az, amit már említettem, hogy a magyar cégek nem tudnak igazán ajánlatot tenni. Volt olyan cég, akitől kaptam egy 40 oldalas ajánlatot. Elképzelhető, hogy ebből a 40 oldalból mit olvas el egy amerikai cég – megmondom: semmit. Amikor az ajánlattételi folyamat kezdődik, egy oldal, maximum másfél oldal, amit hajlandó egy amerikai üzleti partner elolvasni. Ha ez felkelti az érdeklődését, akkor már jöhet az a 40 oldalas termékleírás, de nem lehet ezzel kezdeni. És a pozitívum, amit szeretnék mondani, amit Amerikában megértettek, Magyarországon még nem igazán értik, de már kezdik érteni: mit tudunk mi mint kamara adni a tagjainknak. Angol szóval úgy mondják, hogy endorsement. Mi egy endorsementet tudunk adni. Mit jelent ez? Mondok rá példát. A kezdetek kezdetén történt, idejött hozzám egy magyar hölgy, aki szeretett volna egy magyar franchise rendszert idehozni Amerikába. Tényleg nagyon jó ötlet volt. Kirúgták. Magyar cég nem is volt hajlandó leülni vele tárgyalni. Erre a következőt mondtam: lépjen be a kamarába, mi tudunk adni neki egy endorsementet, egy olyan igazolást, egy olyan elismertséget, hogy ő tagja az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamarának. És akkor mi mint kamara tudunk fordulni azzal a magyar céghez, hogy nekünk Amerikában van egy üzleti partnerünk, tagja a kamarának, aki szeretné egy magyar céggel felvenni a kapcsolatot, kérjük, üljetek le vele tárgyalni. Azt nem garantáljuk, hogy az üzlet létre fog jönni. De hogy fogadni fogják, az biztos, mert egy elismert testület áll az illető cég mögött. És ez az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara. Ha mi kiadunk egy papírt, hogy az illető elismert tagja az amerikai kamarának, ezt és ezt csinálja, üljetek le vele tárgyalni, biztos, hogy le fognak ülni vele. Nem rúgják ki. Na, azt gondolom, hogy ez a legfontosabb, hogy sikerült az elmúlt 7 év alatt fölépíteniük ezt az úgynevezett endorsement rendszert, hogy bennünket Magyarországon és Amerikában is elismernek endorsement kiadóként, van olyan tekintélyünk, hogyha mi azt mondjuk, hogy ezzel a céggel érdemes leülni tárgyalni, akkor le fognak vele ülni tárgyalni. De van egy másik oldala a dolognak. Mi megvizsgáljuk azért, hogy kinek adunk endorsementet. Merthogy feltételeket bizony teljesíteni kell. Mi kiépítettünk – ez az elmúlt 7 év érdeme – egy olyan szakértői hálózatot, amelyben van pénzügyes, jogász, menedzsment consulting stb. Minden olyan szakember a kamara rendelkezésére áll, elsősorban a kamara tagjai közül, aki szinte minden kérdésre tud válaszolni. Volt olyan kérdés, hogy ajánljunk szállítmányozót. Ajánlottunk szállítmányozót. Ajánljunk olyan céget, amelyik az illető website-jának a fölépítésében tud segíteni. Ajánlottunk olyan céget. Ez az igazi tapasztalat, hogy együtt kell tudni működni – ez a dolog lényege. Mi tudunk együttműködni.
GM: Azt gondolom, hogy ezek az együttműködések valóban a legfontosabbak, illetve annak biztosítása, hogy ezek az együttműködések mind a két fél hasznára váljanak, merthogy tulajdonképpen ezek bizalmi kapcsolatok. Messze vannak egymástól ezek a cégek, ami azért jelentősen megnehezíti a személyes kapcsolatok kiépítését. Ha jól értem, a ti szervezetetek egyrészt hídfunkciót tölt be – létrehozzátok a házasságokat, másrészt hitelesítő cég vagytok, mintha egy minőségbiztosítást adnátok a cégeknek. Magyarországra, Amerikába közvetítitek azokat a cégeket, amelyek értéket képviselnek, és plusz értéket tudnak adni a másik ország gazdaságának.
BT: Ez nagyon így van. A mi emblémánk nem véletlenül egy híd. Nagyon-nagyon nagyképűnek hangzik, de mi tényleg a híd szerepét szeretnénk betölteni. Úgy gondoljuk, hogy a mi feladatunk az, hogy mi legyünk a híd a két ország között. Mert sajnos erre a hídra szükség van. Csak itt egy kétoldalú folyamatról van szó, és ezt kell megérteni. Mert hiába van az üzenetnek a kibocsátója a híd egyik oldalán, az üzenet befogadója a másik oldalon, de nem biztos, hogy az üzenet érthető. Mi nem lefordítani akarunk, nem ilyen értelemben vagyunk tolmácsok, hanem olyan értelemben, hogy a tartalmat segítjük megfogalmazni a magyar félnek az amerikai fél felé, és fordítva. Mert az amerikai félnek meg kell magyaráznom, hogy a magyar fél nem fogja bizonyos mondatait érteni. Pont tegnap volt egy ilyen tárgyalásom. Az egyik fél leírt egy mondatot, amit a másik fél félreértett. Mert nem volt tisztában azzal, hogy a másik mit ért a szóhasználat alatt. Az én dolgom tegnap pont ez volt a tárgyaláson, hogy megmagyarázzam, ha te ezt a mondatot leírod vagy mondod, a partnered nem fogja érteni. Ehelyett azt a mondatot mondd, hogy… Ez a dolog lényege, hogy kétirányú a kapcsolat, amit nekünk csinálni kell. Nem elég eljuttatni az üzenetet, a másik feladatunk, az úgynevezett feedback. A visszacsatolást el kell juttatnunk az eredeti kibocsátóhoz. Lehet, kicsit komplikáltan magyaráztam, de talán érthető. A mi feladatunk az, hogy a kétirányú kommunikációt biztosítsuk a két fél között.
GM: A híd szerepéről beszéltél. Milyen eszközeitek vannak arra, hogy elérjétek a tagjaitokat, és eljuttassátok hozzájuk az információkat, illetve ugyanígy az érdeklődők felé?
BT: Amit nagyon fontos megemlítenem, az a kommunikáció. Mi nem csak a honlapunkon kommunikálunk a tagokkal vagy a lehetséges tagokkal, hanem nagyon felhasználjuk a social media eredményeit is. Van természetesen Facebook oldalunk, kettő is, külön egy angol, külön egy magyar. Van Twitterünk, van Instagramunk, ami kell, mindenünk van, sőt most már a Youtube-csatornánk is majdnem készen van. De amiről beszélni szeretnék, az a Community Page. Van egy olyan rendszerünk, amelyet mi úgy hívunk, hogy a holdudvar. Nem tagjai a kamarának, a holdudvarba tartoznak bele. Ez egy 120-150 körüli személyt tartalmazó névsor, ők a tagjai ennek a Public Community Page-nek. Itt kapják meg mindazokat az információkat, amelyeket fontosnak tartunk, hogy tudjanak a magyar cégek az amerikai piacról, az amerikaiak a magyar piacról. A Community Page egy olyan felület, ahol megosztjuk az információkat. De állandó információkat is megosztunk, például megjelentetünk olyan fontos törvényhelyeket, törvénycikkelyeket, törvényi, hivatkozásokat, amelyek arra szolgálnak, hogy tudjanak arról, hogy a cégek, akik szeretnének a két országban dolgozni, mit kell, hogy megtegyenek, milyen feltételeknek kell eleget tenniük.
GM: Köszönöm szépen, hogy itt voltál velünk. Barát Tamással, a New York-i Amerikai Magyar Kamara alapítójával beszélgettem. Kívánok még nagyon sok sikert a kétoldalú kapcsolatokhoz, illetve a kétirányú kommunikációhoz.
BT: Nagyon szépen köszönöm, és remélem, hogy a Civil Rádió hallgatói talán egy kicsit kedvet kaptak ahhoz, hogy vegyék fel velünk a kapcsolatot. Mi nagyon szívesen fogadunk minden olyan magyar céget, amelyik szeretne a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok résztvevője lenni.
